Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar - Felvételi Portál

„Jó érzés, amikor egy-egy eredményen látszik az évekig tartó kemény munka"

2022. október 3, hétfő

Sokakban él a gyógyszerészképzést övező általános tévhit, miszerint a végzést követően csak patikusként helyezkedhetnek el a gyógyszerészek. Valójában azonban számos munkaerőpiaci lehetőséggel kecsegtet ez a hivatás, egykori hallgatóink közül van, aki a gyógyszeriparban találta meg a helyét, van, aki kórházi-klinikai gyógyszerészként kamatoztatja a tudását, és van, aki a családi gyógyszertár működtetésében veszi ki a részét. A "Rólunk mondták!" című alumni interjúsorozatunkban a pécsi gyógyszerészképzés egykori hallgatóit keressük fel, hogy beszélgessünk velük az egyetemi éveikről, illetve arról, hogy merre folytatódott útjuk a gyógyszerészdiplomával. Pánics Dóra gyógyszerészként végzett nálunk, de karrierje különös fordulatot vett, mikor jelentkezett egy szerződéses kutatási szervezethez.

 Az interjút készítette: Lokodi Dávid

Beszéljünk kicsit a kezdetekről. Mikor végeztél a PTE Gyógyszerésztudományi Karán? A végzést követően a gyógyszerészi szakma mely területén érvényesültél, és jelenleg hol helyezkedsz el a hivatás térképén?

2015-ben végeztem a karon. Már az egyetem vége felé jártunk, amikor informálódni kezdtem annak kapcsán, hogy a gyógyszeripar területén milyen különböző lehetőségek nyílnak egy szakmabeli számára. Abban biztos voltam a nyári gyakorlataim után, hogy hosszú távon nem szeretnék patikában dolgozni, nem nekem való. Jobban el tudtam képzelni egy olyan szakmai miliőt, ahol nincs két egyforma napom, az időm rugalmasabb, sok új emberrel találkozhatok, de közel maradok a tudományhoz.

Még azon a nyáron jelentkeztem egy CRO-hoz (contract research organization, azaz szerződéses kutatási szervezet) monitornak, ahova először csupán 3 hónapra nyertem felvételt, és az ottani asszisztensek munkáját kellett segítenem.

A gyógyszerészethez semmi köze nem volt akkoriban annak, amit csináltam, de mivel nagyon vonzott ez a világ, és tudtam, hogy bekerülni nehéz, elkezdtem magam a nulláról bedolgozni.

Megkértem az ottani monitorokat, hadd kísérjem el őket a vizitekre, hadd nézzem, mivel foglalkoznak.

Látták az igyekezetem, és két hónap után felvételt nyertem egy cégen belüli képzésre, aminek keretein belül lehetőségem nyílt a szakma elméleti síkon való elsajátítására. Ezután kezdtem el dolgozni monitorként, és 7 évet töltöttem el ezen a területen.

 

Jelenleg Trial Manager vagyok egy pharmánál, klinikai vizsgálatok működéséért vagyok felelős, különböző indikációkban, eltérő országokban. A klinikai vizsgálat olyan ága a gyógyszertudományoknak, ahol a gyógyszerek hatásosságát és biztonságosságát kutatjuk. Ezeknek a vizsgálatoknak elengedhetetlen szerepük van a gyógyszerfejlesztésben, legyen szó új lehetőségekről vagy a már ismert molekulák új indikációban történő alkalmazásáról.

Milyen motivációk vezettek el az egészségügy irányába? Számos olyan szakma van az egészségügyi ellátórendszerben, amely révén valamilyen módon a modern értelemben vett orvoslás gyógyító folyamataiban részt lehet venni. Miért pont a gyógyszerészet fogott meg?

 A nagymamámon kívül – aki ápolónő volt – nálunk a családban senki nem rendelkezik egyészségügyi végzettséggel. Engem egyértelműen a természettudományok érdekeltek, illetve rendkívül motivált az is, hogy szeretnék segíteni másoknak.

Gimnázium után az orvosira jelentkeztem, ahova nem nyertem felvételt, helyette a dietetika szakot kezdtem el. Két év után viszont rájöttem, hogy ez nekem kevés, nem ezt szeretném csinálni. 20 évesen, még mindig bizonytalanul, de megpróbáltam újra a felvételit. Felkészítőnek az Analitika Tanszékre jártam különórára, ahol először hallottam arról, hogy mi a gyógyszerészet és hogy mennyire szerteágazó szakma, mennyi lehetőség nyílik az ember számára. Itt éreztem, hogy inkább ez az, ami vonz. Nem bántam meg. Számomra még mindig érdekes, amivel foglalkozom, és tudom, hogy az is marad.

Ha meg kellene fognod a hivatás esszenciáját, miképpen tennéd ezt? Mit jelend számodra gyógyszerésznek lenni?

Nekem egyértelműen azt, hogy ezzel másoknak segítünk. Az én munkám során különösen fontos tudatosítani annak a jelentőségét, amit csinálunk, hogy valami nagy dolognak vagyunk a részei. Sokszor ezt nehéz elültetni a fejünkben, hiszen a siker nem azonnal látható, nem kézzelfogható, de nagyon jó érzés, amikor egy-egy eredményen látszik az évekig tartó kemény munka, és tudom, hogy ennek része voltam én is.

Fel tudnád idézni a pécsi gyógyszerészképzésben töltött éveid legszebb emlékeit?

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen csoporthoz tartoztam. A csoporttársaimra most is úgy emlékszem vissza, hogy tőlük, miattuk volt szép ez az 5 év, és ezt senki nem veheti el az embertől.

Mit javasolnál azoknak, akik a gyógyszerész szakmában gondolkodnak a jövőjüket illetően, de egyelőre bizonytalanok? Miért válasszák a pécsi gyógyszerészképzést?

A pécsi képzésben olyan közösségnek lehet része a jelentkező, ami egy életre szól. Ha 18 évesen nem tudja az ember, hogy mit csinálna szívesen, az teljesen normális. A gyógyszerészetben az a jó, hogy olyan sokfelé lehetséges elhelyezkedni, hogy az embernek nem kell letennie a voksát azonnal semmi mellett, és egy hihetetlen érdekes szakmába merülhet bele. Én az utolsó évemben döntöttem el, hogy mi az az irány, ami érdekel, ami leginkább illik hozzám. A pécsi gyógyszerészképzésben mindenképp kiemelném az idegennyelv-oktatást. Különösen az én munkámban elengedhetetlen a szakmai, idegen nyelv használata. Gyakorlatilag egész nap angolul beszélek, fogalmazok. Ez nem menne ilyen egyszerűen anélkül a háttértudás nélkül, amit itt szereztem.

Címlapkép:

Juhász Balázs