Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar - Felvételi Portál

A „patikus nem pultos” – hogyan mentett meg egy nehéz helyzetben lévő vidéki patikát a fiatal pécsi gyógyszerész

2021. július 30, péntek

Miközben a nagyvárosokban hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a gyógyszertárakra, mint egy szupermarketre, addig a kisebb településeken a patikák a mai napig közösségalkotó és közösségmegtartó funkcióval rendelkeznek. Mi kell vajon ahhoz, hogy egy vidéki gyógyszertár fejlődni tudjon, és állja a versenyt a jóval több erőforrással rendelkező nagyvárosi patikákkal szemben? A frissdiplomásként egy nehéz helyzetben lévő vidéki patikát átvevő és felvirágoztató Csanádiné dr. Treitz Diánával beszélgettünk.

 

Stemler Miklós írása

 

A nagyobb városokban élők számára ismerős lehet az alábbi rutin: gyógyszerre, gyógyhatású készítményre vagy egyéb, gyógyszertárakban árult termékre van szükségünk, így kiugrunk a legközelebbi patikába, majd, ha nem találnánk meg, amit keresünk, továbbmegyünk eggyel vagy esetleg kettővel. Egy kisebb lélekszámú településen mindez teljesen máshogyan zajlik: itt többnyire egyetlen patikának kell kiszolgálnia a változatos igényeket, miközben a közeli városokban található nagyobb versenytársakkal is meg kell küzdeniük, és ez komoly felelősséget ró a gyógyszertárra és az ott dolgozó gyógyszerészekre. Egyben viszont lehetőségeket is rejt, és egy Tolna megyei község egyetlen patikáját vezető Csanádiné dr. Treitz Diána ezekre koncentrál.

A Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karán 2018-ban diplomázott fiatal gyógyszerésznek azonnal élesben kellett kamatoztatni az egyetemen megszerzett tudást és üzleti érzékét, miután egy haláleset miatt gazdátlanná vált patikát vett át szülőfalujában a család minden megtakarítását összerakva a célra. A vállalkozás egyáltalán nem volt kockázatmentes, hiszen amellett, hogy egy nehéz helyzetben lévő gyógyszertárt „örökölt meg”, általános trend, hogy a városokban gyakran a nagy forgalmú szuper- és hipermarketek közelében található vetélytársak elszipkázzák a pácienseket a falusi patikáktól, amelyek nem egy esetben bezárásra kényszerülnek. Diána válasza egyrészt a helyi gyökerek megerősítése és a szemléletváltás, másrészt a fejlesztés lett.

„Egy vidéki patika esetében a mai napig fontos a bizalmi kapcsolat páciensek és szakszemélyzet között, a betegek sokszor egy-egy személyhez ragaszkodnak, azt szeretnék, hogy ő szolgálja ki őket, ő beszélgessen el velük akár a havi gyógyszerük kiváltása, akár egy akut probléma megoldása kapcsán. Egy kisvárosi vagy falusi gyógyszertárban elengedhetetlen a jó modor, a bizalom folytonos fenntartása és megerősítése (ennek a figyelembevétele), hiszen ez betegmegtartó és -vonzó hatással rendelkezik. Mi ugyan úgymond monopolhelyzetben vagyunk, mert a településen nincs más patika, de azokban a környező városokban, ahová a helyiek többsége dolgozni és bevásárolni jár, természetesen több vetélytárs is akad, és a betegekkel, vásárlókkal való bánásmódunk révén tudjuk elérni azt, hogy továbbra is minket válasszanak, (és) hogy akár a környező településekről is hozzánk járjanak.” – fogalmaz Csanádiné Treitz Diána. 

A fiatal gyógyszerésznek egyben magát is el kellett fogadtatnia a helyi közösséggel, hiszen életkora miatt eleinte sokan egyszerűen nem vették komolyan, és az sem tudatosult bennük, hogy nem egy beosztott, hanem ő maga a patika ügyvezetője. A koronavírus-járvány pedig további komplikációkat hozott magával. A járvány miatt felmondott egyetlen gyógyszerésze helyére Diánának kellett beállnia ismét teljes munkaidőben fél évvel első gyermeke érkezése után, hogy a települést gyógyszerrel ellátó patika egyáltalán nyitva maradhasson.

A kezdeti nehézségek és a járvány átvészelése után a betegekkel való bánásmód eredményeként a patika vonzereje mára messze túlnőtt a település határain: sokan a bő 20 kilométerre található kisvárosból és falvakból is idejárnak, ami egyrészt jól jelzi, hogy mekkora igény van erre a szemléletre, másrészt viszont azt is, hogy ez mennyire ritka manapság. Márpedig ez a túlélés szempontjából is létfontosságú lehet, hiszen egy kisebb gyógyszertár a termékkínálat terén sokszor óhatatlanul is hátrányban van.

„Mi sem árulunk például sokféle drágább dermokozmetikai terméket, hiába keresik ezeket időről időre, mert az érdeklődés nem éri el azt a szintet, hogy megérné ezekből többet készleten tartani. Ilyen esetekben a vásárló óhatatlanul átmegy egy drogériaszerű, korszerűsített gyógyszertárba, és utána talán vissza sem jön már, ez pedig hosszabb távon akár csődbe is vihet egy gyógyszergyárat. A másik tényező, amely veszélyezteti a vidéki patikák fennmaradását, a szakemberhiány, nagyon nehéz ugyanis gyógyszerészt vagy akár szakasszisztenseket magunkhoz vonzanunk. A nagyvárosi gyógyszertárak itt is előnyt élveznek, hiszen a nagyobb forgalom révén magasabb bért és több extra juttatást tudnak nyújtani a munkát keresők számára.”

A tradicionális patikus szerepkör újrateremtése igazi újítással ért fel mind a településen, mind a gyógyszertárban. „Eleinte feszültségekkel járt, hogy a betegekkel való kapcsolattartásra motiváljam a kollégákat, volt, aki érdektelen és erre teljes mértékben képtelen volt. Mostanra szerencsére egy nagyon jó és erős csapattal rendelkezem, akik mind szakmailag, mind emberileg mindent megtesznek a betegeinkért. Nálunk és a hozzánk hasonló patikákban különösen fontos szerintem annak a tudatosítása, hogy a patikus nem pusztán pultos, aki csak kiadja a gyógyszereket, mint egy kiló kenyeret. A visszajelzések alapján pedig a páciensek meghálálják a törődést, figyelmet. Fontos azt érezniük, hogy itt ők vannak a középpontban, mi értük dolgozunk.”

A sikerhez emellett az is kell, hogy a patikus jól ismerje a betegköre igényeit, és az esetek túlnyomó többségében elérhetőek legyenek a keresett készítmények – illetve képes legyen alternatívákat javasolni. Mindez nyilvánvalónak tűnik, de nem lényegtelen abban az esetben, ha a betérőknek – nem egy esetben idős betegeknek – órákat kellene utaznia egy másik gyógyszertárig, mivel nem sikerült kiváltania a gyógyszerét, vagy nem kapta kézhez a keresett terméket az adott vidéki patikában. „Épp ezért nálunk folyamatosan találhatóak készleten olyan nem túl gyakran vásárolt termékek is, mint például a guruló járókeret, amiből évente egyet-kettőt adunk el, de nem tehetjük meg az épp erre szoruló beteggel, hogy ne legyen kéznél akkor, amikor szüksége van rá” – mondja Csanádiné Treitz Diána.

Egy jól működő gyógyszertár ráadásul egyfajta rangot és vonzerőt is ad a településnek, sokat elmondhat annak állapotáról. A szemléletváltás mellett Csanádiné Treitz Diána és csapata a világjárvány közepette is számos fejlesztést hajtott végre a patika kül- és belterén, és egy GINOP pályázat elnyerésével jelentős informatikai fejlesztésre is lehetőség nyílt. A kezdetben bizalmatlan és tartózkodó helyiek pedig mostanra elfogadták a fiatal ügyvezetőt, aki a patikán kívül is gondozza a faluban élők egészségét, és évente több előadást is tart a helyi egészségnevelési programban.