VR
.jpg)
Hírek
Humans of POTE 34. - Brunauer Alexandra - harmadéves orvostanhallgató
2020. december 9, szerda
Humans of POTE 34.
@Confabula
“Kislányként ha megkérdeztek, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, mindig azt mondtam, hogy „doktornéni”. Valahol egy albumban még van is rólam egy kép, ahogy a Barbie babámat vizsgálom. A gimiben is végig erre készültem, azt gondoltam simán bejutok majd az egyetemre. Na hát nem így történt. Nem kerültem be az egyetemre.
Otthon maradtam egy évet, hogy újra nekifussak. Dolgoztam és magánórákra jártam.
Amikor júliusban jött az értesítő, hogy felvettek, mindenki sírt örömében otthon. Úgy tűnt sínen vagyok. Minden felsőbbéves szerint könnyű az első év, de bevallom, a molsejt szigorlattal, és a szövettannal azért meggyűlt a bajom. Ekkor találkoztam először ezzel a gyötrő stresszel, szinte kifordultam magamból tőle. Aztán szerencsére túl következett a nyár, ahol végre feltöltődhettem energiával. A győri kórház sebészetén voltam gyakorlaton és ott láttam először műtétet. Szerelem volt első látásra. Már korábban elültette apukám a fülemben a bogarat, hogy „Alexa, szerintem te sebész leszel”. Persze fogalmam sem volt róla, hogy mit csinál egy sebész, de bogarat ültetett a fülembe. Nemsokára csatlakoztam a Surgical Society-hoz. Ez a csodálat a szakma iránt azóta is kitart.
Elkezdődött a másodév, a szövettan továbbra sem volt a kedvencem. Jött a következő csalódás, megcsúsztam. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy esetleg mást kellene tanulnom.
De az a jó ebben a pécsi orvosiban, hogy olyan jó embereket ismerhetsz meg és olyan jó barátokat szerezhetsz, akik tényleg tartják benned a lelket. Eltökéltem, hogy nem adom fel. Jelentkeztem a Surgical Society-ban egy megüresedett vezetőségi posztra, és végül bekerültem. Hát most már igazán küzdeni kellett. Katartikus élmény volt, amikor meglett a szigorlatom. Szóval azt hiszem ez az én történetem itt az egyetemen, hogy a rossz napok és a sok bizonytalanság ellenére is megéri minden nap küzdeni. Találni valami motivációt, barátokkal egymás támaszainak lenni, megérte nem feladni. Azt hiszem így sikerülhet.”
Brunauer Alexandra - harmadéves orvostanhallgató
